Valentine's Day +18 (BTS V)

-Szóval muszáj elmennünk rá! Kérleeek!

-Miért nem mész el a pasiddal?

Haena éppen arról ecsetel, hogy menjünk el moziba, megnézni a Szürke ötven árnyalatát, mert, hogy ha fele annyira jó, mint a könyv, már megérte. Őszintén szólva, nekem is lenne hozzá kedvem, de nem Haenával.

-Persze, aztán nézzem, ahogy nem rám áll fel neki? Hát szerinted ennyire hülye vagyok? Ne, inkább ne válaszolj! –előzött meg, mielőtt szólhattam volna. Könyörgő szemekkel nézett rám és addig nem hagyta abba a kérlelést, amíg igent nem mondtam neki.

Miközben drága barátnőm a körmeit festegette, a történetet kezdte mesélni. Bevallom, egyre jobban tetszett és most már én is látni akartam. Viszont kicsit félek a következményektől. Egy, ma Valentin nap van és azzal, akivel tölteném, inkább hagyjuk. Kettő, ha megnézem, muszáj Vele levezetnem a felgyülemlett izgalmat, vagy minek nevezzem és azt most nem igazán érdemelné meg. 

-Kicsim, jött neked valami. –nyitott be Haena szobájába az anyukája, de ahelyett, hogy az arcával néztünk volna szembe, egy hatalmas, de tényleg egy hatalmas rózsacsokorral találtuk szembe magunkat. A szőke lány hangosan sikongatni kezdett és abbahagyva a lakkozást, felpattant az ágyáról és körbe ugrálta édesanyját. Előrehajolva nagyot szippantott a virágból és lehunyt szemekkel kérdezte: -Ez mi? Vagy hogy? –erre anyukája csak kuncogott, majd kezébe nyomott egy szív alakú lapot.

-Na mit ír? –kérdeztem az ágyán ülve, ölemben a tőlem kapott Mickey egerével.

-Jungkook!! –kezdett el visítozni mint egy öt éves, mi pedig nevetni kezdtünk gyerekes viselkedésén. –Nyolcra érted megyek Szerelmem, és egy béna szívecske. Sose fog normális szívet rajzolni ez a gyökér. –elvette a csokrot, majd miután az asztalára tette és az anyukája is kiment, egyből a nyakamba ugrott. Keserédes mosollyal és kicsit fájó szívvel, de örültem a boldogságának. A nagy vihogásban véletlenül kicsusszant egy nagyobb sóhaj a számon. Azonnal elengedett és egy szót sem szólva bámult rám. Mikor felfogta, hogy magamtól egy árva szót sem fogok kinyögni, belekezdett. 

-Már ne értsd félre, nem azért mondom, de nem kellene neked máshol és mással lenni?

-De, kellene. –hajtom le fejem és az ölemben pihenő játékot kezdem piszkálni. Hirtelen mozdulattal kirántja a kezemből, félre dobja és felhúz az ágyból. Értetlenül pislogok, ahogy felkap egy csinosabb felsőt az itthoni helyett, megfésüli a haját, majd az enyémet is kisebb nagyobb sikerrel, majd a táskája után megfogja a kezem és lesietve az emeletről, bedob a kocsijába. A meglepetéstől és a hirtelen történtektől, csak akkor kapok észbe, amikor már vagy tíz perce utazunk. 

-Mégis hova megyünk? –kérdezem, de válaszra sem méltatva, a táskájába kezd kutatni és miután megtalálja amit keres - ezt abból gondolom, hogy miután kihalászta a telefonját, hátra dobta a táskát - és mit sem törődve velem, tárcsázott egy számot. 

-Szia! Igen, köszönöm, nagyon szépek. Nem nincs baj, csak azért hívlak, hogy lehet, hogy kések egy kicsit. –szünet –Jajj, az nagyon jó lenne. Igen, gyere majd akkor be és ígérem, sietek. –kuncog. –Az titok, de emlékezetes lesz, azt garantálom. –ez a mosoly, ami kiült az arcára nagyon ritka nála, legalábbis én alig látom, ugyanis ez a perverz mosolya. Vajon mit tervez? –Akkor este. Én is, szia. Na ezzel is megvolnánk. –mondja már nekem.

-Szóval hova megyünk? Ha ruhát akarsz venni az estére, ráérünk, ugyanis még csak két óra van.

-Meséld csak mi történt. –parancsol rám, miközben szemét le sem veszi a főútról. –Utána mindent megtudsz. 

Nagyot sóhajtok. –Az a barom elfelejtette a Valentin napot. –erre kipukkad belőle a nevetés. A rádióban szóló zenét is simán elnyomja a hangja. –Több empátiát kérnék. –mosolyodok el én is.

-Taehyung egy ufó! –csapkod a kormányon, így véletlenül megnyomva a dudát és halálra rémítve ezzel az előttünk lévő autóst és mikor meg is előzzük, látjuk, hogy a pasas feje lassan szétdurran a méregtől. Ezen csak még jobban nevetni kezdünk, majd Haena a gázra lépve jókora távolságot tesz közénk. –Ezt nem hinném el, ha nem ismerném.

Az én kedvem is kezdett jobb hangulatba menni, leszámítva, hogy tényleg rosszul esett, hogy ennyire szita az agya. –És az a legnagyobb az egészben, hogy nem ez az első. Tavaly mondjuk a szülinapi bulimról késett. –hihetetlen, hogy akkor is micsoda hisztit csaptam belőle és mégis annyira szeretem ezt az eszementet, hogy az összes baromságát rövid időn belül megbocsájtom. 

 -Tuti, hogy elfelejtette? Nem lehet, hogy csak megjátssza? –próbál javítani Taehyung hibáján, de feleslegesen igyekszik.

-Tudod jól, hogy ami az egyik fülén be az a másikon ki. Egy hete célozgatok, hogy valami fontos dolog lesz a hétvégén, erre tegnap bejelentette, hogy nem felejtette el, hogy Jonginékkal mennek focizni. Komolyan mondom –csapok a homlokomra –látnod kellett volna milyen büszke volt magára, hogy végre nem felejtett el valamit. Azt az idióta vigyorát le sem lehetett törölni a képéről. –barátnőm a könnyeivel küszködött, és csitítani próbálta egyre hangosodó nevetését, míg én igyekeztem nem követni a példáját és halál komolynak lenni, de mikor felhorkantott nem bírtam tovább.

A Szöul táblát meglátva eszembe jutott, hogy még mindig nem tudom, hová tartunk.

-Szóval?

-Tudod, már régóta gondolkodom, hogy én mivel lephetném meg Kookot és beugrott egy nagyszerű ötlet. Ehhez viszont még nyolc előtt két helyre is el kell mennem. Valamint ez neked is jó lesz! –hatalmas és veszedelmes vigyor jelent meg kerek fején, majd visszatérve a vezetéshez, folytatta: -Megígérem neked, Kim Taehyung sosem felejti el többször a Valentin napot! Könyörögni fog, hogy minden nap az legyen.

Ezzel lezártnak tekintette a beszélgetésünket, én pedig ugyanolyan tudatlan maradtam, mint a kérdés elején. Kösz Haena, tudtam hogy számíthatok rád. 

-Ezt most nem értem. –jelentettem ki, miközben kiszálltunk az autóból és amint bezárta az ajtót és ellenőrizte is, elindulunk a pláza felé. –Miért segít nekünk a Pláza?

-Néha elgondolkodok melyikőtöknek esnek le később a dolgok. –erre finoman hátba vágtam, igen, a Pláza kellős közepén. –Akarod, hogy elmagyarázzam vagy sem? –bocsánatkérő mosolyt küldök felé. –Helyes. Na szóval, azért jöttünk ide, ilyen korán, hogy megnézzük a negyedóra múlva kezdődő Szürke ötven árnyalatát, mint ihletadó. Mivel nekem időre kell haza érnem, nincs totojázásra időnk. Valamint, el kell mennünk még a Luciferbe is.

-Ho…hová? A Lu..cifer? Az egy sze…

-Igen, most mit vagy kiakadva? Megmondtam, többet nem felejti el. Szia, két jegyet szeretnénk… -tovább nem is figyeltem rá, hiszen ha akartam volna sem tudtam. Most éppen azt tervezzük, hogy megerőszakoljuk a fiúkat? Azt se tudom, miket kellene venni abban a szex boltban. Na meg, egyáltalán akarnám-e? 

-Hyunji? Itt vagy? –telleget szemem előtt, mire halkan, de erőteljesen bukik ki belőlem a mondandóm.

-Te komolyan arra készülsz, hogy megerőszakold Jungkookot? Elment az eszed?

-Nyugodj már meg! –vállamra teszi két kezét –Nem azt mondtam, hogy ugyanazt tesszük, amit a könyv leírt. De ha elolvastad volna, tudnád, mikre gondolok. Nem fogjuk sebesre ütni őket. Ez csak egy emlékezetes Valentin napi ajándék lesz. –átkarolt a vállamnál fogva és abba a terembe mentünk, ahol a filmet fogják vetíteni. 

Igaza volt. Meg kellett néznem a filmet, hogy értsem mégis mit akar. Bevallom, legnagyobb meglepetésemre, tudtam azonosulni a női illetve a férfi főszereppel is. Kedvem támadt jól elnáspángolni a kicsi Taehyung popsiját.

Miközben kifelé sétáltunk, hallottam, amint a tömeg a filmet elemezgeti. Mi eközben már egy alapos kis tervet eszeltünk ki az estére. 

-Na? Mehetünk? –néz rám barátnőm, mikor egyesbe teszi a váltót.

-Ó, de még mennyire. –dugom ki nyelvem és képzeletben magam előtt látom, ahogy előbújnak a kis ördög szarvaim. A Lucifer mindössze pár sarokra volt a mozitól. Szombat késő délutánhoz képest, bár ez már inkább este volt, kevés autó és ember mászkált az utcákon.

-Ott! –kiáltottam amint megláttam egy üres parkolóhelyet, ahová nagy nehezen sikerült bepasszírozni az autót, majd nyílegyenesen megrohamoztuk a boltot.

-Sziasztok! –köszönt az üzletben az eladó. Első ránézésre a srác nem éppen a lányokat szereti, de ez csak jó! Tudja, mi kell a fiúknak. –Segíthetek?

-Szia, igen azt hiszem. 

-Mikre gondoltatok pontosan? Kezdjük mondjuk veled, ha nincs ellened? –mosolygott Haenára, de a kérdést nekem címezte.

-Csak tessék. –mosolyogtam én is.

-Nos, tulajdonképpen, egy kicsit játszanék a barátommal. Húznám az agyát. –pirult bele a mondatba, ahogy tovább gondolta fejben az estéjüket. Hihetetlen képzeletereje van Haenának és nem csak nagy, de gyors is. –Szóval, te minek örülnél? 

A srác elgondolkodott, majd intett, hogy kövessük. –Ha rád nézek, te inkább az ilyen cuki dolgokat szereted. –célzott a tetőtől talpig pinkben pompázó lányra. –Mit szólsz ehhez? –átnyújtott neki egy pink szőrös bilincset, amitől unniem szeme azonnal felcsillant. –Tehát ez kell. Lássuk, mi van még neked. Ó ez pont neked való. –kezébe nyomott egy rózsaszín paskolót. 

-Ezek jók lesznek. Van esetleg valami pink csipkéd? –míg Haena és a srác a „ruhákhoz” mentek, addig én összeszedtem egy-két dolgot. Nekem nem cuki dolgok kellenek, hanem az, hogy Taehyung egy életre megtanulja, hogy soha többet nem felejthet el semmit.

-Nézd Hyunji… -mutatja fel a csipkéjét a pénztárnál, majd miután észreveszi, milyen apróságokat hoztam, tátott szájjal mered rám. -Jézusom ezt szeretnéd? –emeli fel a lánccal összekötött mellbimbócsipeszt. 

-Egy szóval sem mondtam, hogy most finom leszek. 

A tervem egyszerű volt. A szokást megtartva, a szombat estét mindig V-nél töltöm és mindig én főzök valamit vacsorára. Ez most is így van. Persze innentől változnak a dolgok. Fél kilencig tart a foci, szóval olyan kilenc körül már itthon is lesz, üres gyomorral. Addig már csak ötven percem van. A kaja kész, az asztal megterítve. Sietve teszem tele a hálót gyertyákkal, majd rózsaszirmokat szórok az ágyra és köréje. Ha terv szerint haladok, nem jön be nélkülem ide. Miután végeztem, a fürdőbe rohantam, hajat mostam és csupasszá varázsoltam magam.

Hajszárítás közben jött csak rám az izgalom. Egészen eddig semmi problémám nem volt, eszembe se jutott, hogy lesz merszem megtenni ezeket. Most, hogy lefürödtem kezdek el izzadni… Komolyan mondom ez is csak én lehetek.

-Szívem, megjöttem! –hallom meg TaeTae hangját a búgó hajszárító mögül. –Szia! –jön be a fürdőbe és csókol bele nyakamba. Érintésére csak nagyon nehezen tudom megállni, hogy ne remegjek meg, de ha nem tartanám magam, nem lenne igazi a meglepetés. A tükörben látom, ahogy becsukja a szemét és csücsörítve várja, hogy szájára tapasszam az enyémet. Nagyot nyelve és magamra erőltetve a sértődött énemet, kislisszoltam előle és fájó szívvel hagytam ott, de előtte még oda vakkantottam neki, hogy kész a vacsora. Muszáj ezt az álcát fent tartanom, hogy érezze, valami nem okés. 

-Mi a kaja? –jelent meg V néhány perc múlva. Tisztán lehetett rajta látni, hogy nincs oda a viselkedésemért és nem érti mi rosszat csinált. Leült az asztalhoz és egészen addig nem is szólalt meg, amíg újra üres nem lett a tányérja. Olyan kis félénk volt. Félt, hogy mikor harapom le a fejét. Kezdtem élvezni a dolgokat, hogy minden jól halad, persze mindemellett eszméletlen bűntudatom volt, ahogy lehorgasztott fejjel ült maga elé bámulva. 

-Pakolj el légyszi, aztán menj el fürdeni. –szóltam oda neki, aztán besiettem a szobába. Reménykedtem benne, hogy V lassabban fog elkészülni, mint ahogy én felvenném ezt az átkozott ruhát. Először nagyon nem tetszett, de magamon kezdem megkedvelni. A fűzőm, amit direkt erre az alkalomra vettem, pont akkora volt, hogy eltakarja, hogy nincs rajtam bugyi. Eszem ágában sem volt megkönnyíteni Taehyung dolgát, de ezzel is csak az agyát húzom. A tükörben néztem magam és meg kell hagyni, nagyon szexi vagyok. Csorogni fog a nyála is.  

Már az utolsó simításokat végzem a ruhán, mikor hallom, hogy a vízcsobogás abbamarad. Gyorsan meggyújtom a gyertyákat és még fújok magamra egy kis parfümöt. Mikor lekapcsolom a szobában a villanyt, meghallom V lépteit. Gyorsan verő szívvel támaszkodom meg az ajtóval szembeni szekrényoldalán, kezemben egy korbáccsal és várom, hogy végre benyisson. 

-Tudom mi a baj! Akkora hülye vagyok! –nyit be fején egy törölközővel és amint lekerül róla és rám néz, eláll a szava. –Te magasságos… -a gyertyák által nyújtott fényben éppen hogy látom, ahogy szaporábban kezdi venni a levegőt. Beharapva alsó ajkamat lépkedek hozzá. Kiveszem kezéből a nedves törölközőt és a földre hajítom. Lefagyva áll előttem miközben én körbe sétálok és a korbáccsal végig követve utamat simítok végig csupasz testén. Reakciója egyre csak növeli a bátorságomat és az önbizalmamat. 

-Szóval Kim Taehyung –megállok előtte, egyenesen szemébe nézve, miközben egyik kezemmel a jobb karját cirógatom, másikkal pedig fogom a korbácsot és azzal simítok fel-le mellkasán. –tudod, hogy rossz fiú voltál? –lehelem szavaimat ajkára és annyira hajolok közel hozzá, hogy finoman végig simítsak az enyéimmel rajta. Ádámcsutkája lassan emelkedik és süllyed, de nem válaszol. Ezért meglendítem a kis játékszerem és a fenekére suhintok egyet, mire ő felszisszen és a fájó részéhez kap.

-Ezt most miért kaptam? –kérdezi azzal az idétlen, de mégis mocskosul szexi vigyorával. Erősen rámarkolok fenekére és lábujjhegyre állva súgom fülébe a választ, minden egyes szó után hozzáérve füléhez. Félszemmel hirtelen emelkedő mellkasára pillantottam és a már kissé ágaskodó bimbóira. –Rossz voltam. –válaszolja aztán. –Most meg kell büntetned? –kérdezi ravasz mosollyal az arcán, mire erősen beleharapok fülcimpájába.  Szájából kicsusszan egy mélyről jövő nyögés. Hangjára már bennem is kezdenek dolgozni a hormonok és érzem, hogy sietnem kell saját magam miatt is. Ezért, most csak egy finomabbat csapok a hátára, jelezve, hogy induljon meg az ágy felé. Szépen leültetem, én pedig ölébe ülök. Boxerjén keresztül érzem, ahogy halványan lüktet alattam. Lassan mozogni kezdek rajta, még több nyögést kiváltva így belőle. Nyakához hajolva kezdem el csókolgatni. Minden egyes kis szegletet végig hintek puha csókokkal, szabad kezemmel pedig tarkójánál belemarkolok hajába és erősen húzom hátra fejét, hogy aztán állától kulcscsontjáig végig nyaljak rajta, közben folyamatos, lassú tempóban mozgok ölében. Fülemet megcsapja az egyenletes nyögdécselése, amitől kezdek nedvesedni én is, ezért abbahagyok minden tevékenységet és hátra lököm az ágyon. 

-Csússz feljebb! –parancsolok rá. Mialatt feltornássza magát a párnákig, le sem veszi rólam a szemét. Szemeimtől lejjebb siklik a kulcscsontomig, onnan melleimig, amit alig takar valami, majd végig néz a lábaimon is és újra arcomat fürkészi. Ekkor lassan szétnyitom számat és végig nyalok alsó ajkamon, amit be is harapok. Szabad kezemet felvezetem a nyakamhoz és végig simítok magamon, a mellemen egészen a lábam közéig. Másik kezemmel, a korbács végével simogatom felsőtestét, majd ágyékán is végig húzom egyszer kétszer. 

-Hyunji… -sóhajtja és már nyúl is kezével ágyékához, mikor rácsapok a kezére, amit ő aztán el is kap onnan. Hirtelen ráülök és a párna mellől előhúzok egy selyemkendőt, amivel összekötözöm csuklóit és a feje felé teszem. 

-Ne merészeld elvenni, különben megbüntetlek. –suttogom kéjes hangon a szemeibe nézve és azért egy kicsit remélem, hogy megpróbálja majd. Kezdek belejönni a szerepembe. Nagyot nyelve bólint egyet, hogy megértette. 

A korbácsot magam mellé rakva, most egy hosszabb pálcát veszek kezembe, amint színes tollak díszelegnek. A térdeimre támaszkodva felülök az alattam lévő fiúra és a tollakkal először magamat kezdem kényeztetni. A hajamat hátra dobom és a vállamon húzom végig a botot, majd a mellem közébe simítok, közben lassan hátra vetem a fejem és szétnyitott ajkakkal veszem a levegőt. Rövid idő után a tátott szájjal bámuló V-re pillantok, aki szapora légzéssel és csillogó szemekkel könyörög, hogy érjek hozzá. Újra mozogni kezdek már merev péniszén és most rajta húzom végig a tollakat. Mellbimbóit hosszabb ideig ingerlem, majd közelebb hajolva hozzájuk, elteszem a pálcát és egyiket kezemmel, míg másikat a nyelvemmel kényeztetem tovább. Amint hozzáér nyelvem, a levegő bent reked mellkasába és csak akkor kezd el újra lélegezni, mikor kezemmel abbahagyom. 

-Hyunji… -sóhajtja. Szabad kezemmel előkutatom a csipeszeket. Elhúzódva tőle látom, ahogy lehunyt pillákkal és kissé száraz ajakkal rendezi a levegő vételét. Kapva a lehetőségen, ágaskodó bimbóira teszem a csipeszeket. A hirtelen jött hidegtől és gondolom, a kellemetlen érzéstől felszisszen egy kicsit, de amint meglátja arcomat, elmosolyodik. Nem csodálom, hiszen nagyon élvezem, ahogy ki van szolgáltatva nekem. Fölé hajolok és az este alatt először csókolom meg. Lassú és szenvedélyes csók volt. Nem siettem el és ő sem. Mindketten körbe jártuk a másikat és mindkettőn csókjában érezni lehetett, mennyire kívánjuk a másikat. Újra mozgatni kezdtem a csípőmet, így Taehyung a csókba nyögött, amitől nekem is hangot kellett adnom. Egy dolog rossz ezzel a szado-mazoval kapcsolatban, hogy saját magamat is kínzom, hogy még mindig nincs bennem.

A semmiből magamon érzem V összekötözött kezét, ezért abbahagyom szája kényeztetését és a korbácsomért nyúlva, erősen suhintom meg combját. Erre ő hangosan nyög fel, én pedig visszateszem feje felé kezeit. 

-Megmondtam, hogy megbüntetlek nem igaz? –suttogom ajkaira, majd végig nyalok rajta. Leveszem róla a csipeszeket és amint elhajítottam, a számba veszem felváltva az érzékennyé vált bimbóit.

-Uramisten! –sóhajtozik alattam és egész testével beleremeg. –Ahh… -nyögi én pedig abbahagyva, felülök és két kezemmel végig simítva magamon húzom lejjebb a fűzőmet, csak annyira, hogy a melleim előbukkanjanak, majd kezembe véve kezdem el masszírozni. V teljesen lefagyva fekszik alattam. Nem volt hozzászokva az efféle előjátékokhoz, és én sem. Még sosem nyúltam magamhoz és eleinte nem is akartam, de a helyzet megkívánja és a látvány, amit V nyújt, mindent megér. Két ujjamat a számba veszem, alaposan benedvesítem és így kezdem el bimbóimat dörzsölgetni. Beharapott ajakkal élvezem, amit csinálok és nem csak én, de V is nyögni kezd. Csukott szemmel döntöm hátra a fejem, de Taehyung kapva az alkalmon, megmarkolja egyik mellem, mire abbahagyom saját magam kényeztetését és a fiú keze után kapva nyomom le a feje felé, miközben ráharapok alsó ajkára. 

-Te akartad. –mondom neki, majd a párna alól előhúzok egy selyem szemkötőt és ráhúzom a fejére ezzel eltakarva mindent előle.

-Ahj, ne csináld. Ha nem érhetek hozzád, legalább had lássalak. –kérlel, de hiába, mert nem fogok engedni neki.

-Majd most megtanulod, hogy nem felejtesz el dolgokat többé.

-Már megtanultam. Komolyan!

-Fejezd be, vagy a szádat is betömöm. –megszeppenve hallgatott el végre, így folytathattam. Lemásztam róla és a boxerjába kapaszkodva lehúztam róla. Szemem azonnal megakadt ágaskodó férfiasságán. –Úristen. –sóhajtottam a látványtól és éreztem, hogy nagyon nedves vagyok már én is.

-Még meg vagy lepve? Szétdurranok! –emelte fejét, de ahogy megérezte, hogy rajta ülök és nincs rajtam bugyi, vissza is dőlt az ágyra. –Isteneeem!

Az ágy melletti edényből kivettem egy kisebb darab jeget, a számba vettem és miközben a számban tartottam, végig csókoltam nyakán és kulcscsontján. Hosszabb ideig játszadoztam a fültövénél, majd ajkaim közé vettem a még el nem olvadt jeget és végig húztam felső testén, majd a köldökébe hagyva lejjebb haladtam és kezembe vettem forró péniszét. Ahogy rámarkoltam feltört belőle egy hangos, de mély nyögés. Már nagyon szerettem volna érezni magamban, de tudtam, hogy még nem jött el az ideje. Lassan húzogatom rajta a bőrt, mindig kicsit megállva és a hüvelykujjammal végig simítva makkján, ami minden mozdulatomra egyre nedvesebb lett. 

Míg a jég miatt hideg számba vezettem merevedését és jó erősen szívni kezdtem, közben nyelvemmel körbe jártam, és végét megnyalva éreztem azt a kellemes ízt, ami tökéletes bizonyítéka volt annak, hogy mennyi bátorság kellett ahhoz, hogy legyőzzem a saját határaimat és félelmeimet és bizonyítsa, mennyire szeretem.

-Úristeen, ne..eem bíroom! –V teste megfeszült, ebből tudtam, ha nem engedem el, azelőtt elmegy, mint ahogy terveztem, ezért lassan, egy utolsó szívással elengedtem. Felmásztam hozzá, ráültem hasizmára és kínzó lassúsággal levettem a kendőt a szeméről. –Hyunji… -lehelte nevem, mire kedvesen rámosolyogtam. Visszamásztam ágyékához és egészen addig szemeztem vele, míg rá nem ültem merevedésére, akkor mind a ketten ívbe feszült testtel szoktunk hozzá a másikhoz. V egyre gyorsuló légzése imponált, hogy lassan engedjem magamba méretét. Ahogy kitöltött, jöttem rá, hogy mennyi erő kellett ahhoz, hogy visszatartsam saját magam attól, hogy rávessem magam. 

Mindkettőnket dicséret illet, hogy eddig kibírtuk. Teljesen magamba engedtem őt, ezzel rögtön eltalálva azt a pontot, amitől mindketten egyszerre nyögtünk fel. Először lassú tempót diktáltam, majd minden egyes nyögésével és morgásával gyorsítani kezdtem, míg végül a testem könyörögni nem kezdett az érintéséért. –Ahh… Kéérlek, haad ér…jek ahh… hozzád! –mély hangja olaj volt a tűzre és olyan mélyre ültem, amennyire csak tudtam. Ahogy makkja elért, mindketten felnyögtünk. Az én magas és vékony hangom ellenben az ő mély hangjával tökéletes párost alkotott. Rátámaszkodtam mellkasára és a gyors tempómat felváltotta a lassú, mély, körkörös mozdulat. 

-Istenem! –sikítom a jóleső érzéstől. –Nem bírom tovább. –kiáltom és gyors mozdulatokkal kötöm ki kezeit, hogy aztán azok azonnal hozzám érjenek és minden érintés után olyan érzést keltsenek bennem, mintha meggyulladnék. Ez volt Taehyung. Az érintésétől mindig égett a bőröm.

Taehyung felült és magához ölelve csókolt meg, olyan hevesen, amilyet még sohasem éreztem.  Egyik kezével a hátamat cirógatta, míg a másikkal a hajamba markolt és úgy vont még közelebb magához, addig én egy percre sem hagytam abba a mozgást rajta. Aztán hirtelen megfordított és most én kerültem alulra. Lassan kezdett el bennem mozogni, bal kezére támaszkodva, míg másikkal az arcomat és a hajamat simogatta végig a szemembe nézve. 

-Szabaduljunk meg ettől a szexi, de kényelmetlen ruhától. –hogy segítsek neki, megemeltem magam, míg ő szépen kicsatolgatta a fűzőm hátulját. Ilyenkor áldom magam, hogy nem a kötőset vettem meg.

Óvatosan levette rólam és most már meztelenül fektetett vissza a párnák közé. Sokkal szabadabb és könnyedebb volt a mozgásom.

-Látod, az a gonosz ruha mit tett veled? –mondja, miközben végig simít a mellem alatt, ahol megvágta a fűző, majd finom puszikkal hinti el a piros vonalat. Minden apró érintésére megremegek. Nem elég hogy egyre mélyebbre jut bennem és állandóan eléri azt a pontot, nem még egy újabb ingert is társít, hogy teljesen elvegye az eszem. 

-Taehyung, nem bíroom máár! –sikítok belemarkolva a hajába.

-Még egy kicsit! –morog a nyakamba. A rezgő hangjától és a több oldali ingerektől a testem megremeg, ívbe feszül és egy hangos sikollyal elélvezek.

-Ahh, Hyunji! –morogja V, majd ahogy összehúzódok pénisze körül, ő is elélvez. Erőtlenül fekszik rám, még mindig lüktető férfiasságát nem véve ki belőlem, ami olyan jó érzés, hogy kitölt. 

Lassan helyre áll mindkettőnk szívverése és amikor visszatér belé az erő, legördül rólam és mindkettőnket a takaró alá húz. Kinyújtja a karját én pedig ráfekszem és szorosan mellkasához bújok, ő pedig automatikusan magához ölel.

-Meg tudsz nekem bocsátani, hogy ilyen szita az agyam? –kérdezi, miközben a hajammal játszik. Válasz helyett csak izmos mellkasára puszilok. –De ha ez lesz, ha elfelejtek valamit, örömmel felejtem el legközelebb is. –röhög fel.

-Idióta! –csapok rá egyet.

-Nagyon szeretlek! –suttogja és húz magához.

-Én is Taehyung! –bújok hozzá még jobban és mielőtt elalszunk, áldom Istent, hogy megteremtette ezt az ufót nekem.