Meglepetés (Lee Hyunwoo)

-Ugyan már. Ma van a szülinapot, menj és élvezd ameddig tudod. Hamar megöregszel ám! –kuncogott a monitor túloldalán. Mellem alatt keresztezve karjaimat kezdtem el duzzogni. –Most a legszívesebben rád ülnék és addig szadiználak, míg abba nem hagyod a puffogást. –de erre csak kiöltöttem a nyelvem.
-De nincs kedvem semmihez. Tök rossz, hogy nem vagy itt. 

-Jagiya. Tudod, hogy nem tehetek mást. Muszáj maradnom. –mosolygott szomorúan.

-De lassan egy hónapja nem találkoztunk és már nagyon hiányzol. –biggyesztettem le ajkaimat.

-Te is nekem, de a vizsgák miatt nem tudok haza menni akár mennyire is szeretnék.

-Ez nem igaz! –förmedtem rá, de azonnal meg is bántam. Félve néztem rá. Csak halványan mosolygott.

-Ne hara…

-Most mennem kell. –szólt közbe. –Majd hamarosan találkozunk. –intett egyet majd a kép elsötétült, ahogy kijelentkezett. Üres tekintettel bámultam a fekete monitorra és belül majd szétvetett az ideg, hogy vitatkozva váltunk el. Én hülye, de mit tehetnék? Annyira felidegesít, hogy alig látom, hogy az valami hihetetlen.

A néma csendet és saját magam hibáztatását a telefonom hangos csengőhangja zavarja meg. A készüléket megnézve és a hívó nevét látva szó nélkül veszem fel a telefont.

-Héé, Hyun! –üvölt bele barátnőm a telefonba és már előre félek, mit akar. –Érkezik a felmentő sereg! –és amint lehurrognám, ki is nyomja.

-Ahh, de jól ismersz. -mondom a megszakadt vonalnak. 

A tévét bámulva várom az úgymond „felmentő sereget”. Éppen egy reklámban szereplő helyes fiút néztem, mikor a bejárati ajtó kivágódott és drága barátnőm libbent be, kezében hatalmas, sötét szatyrokkal.

-Azért mert van egy pótkulcsod, nem azt jelenti, hogy bármikor betörhetsz a lakásomba. Azt azért kaptad, hogyha baj van, be tudj jönni. Jungkook kirakott vagy mi ez a sok cucc?

-Ha kiélvezted a fura poénjaidat, akár kedves is lehetnél. Én itt azért vagyok, hogy jól érezd magad, nem pedig hogy boxzsákként használj. –erre értetlen fejjel néztem rá. Nem is értem hozzá, de aztán észreveszi, hogy nem értem, amit mond és folytatja. –Átvitt értelemben. Vágod? –huppan le mellém a kanapéra, közben ölébe teszi a zsákokat, amiket magával cipelt. 

-Mik ezek? –kérdezem, de a szememet le sem veszem a tévéről.

-Mondtam már, hogy megfogtad velem Isten lábát? –csigalassúsággal felé fordítottam a fejem és érdeklődve vártam, mégis mire céloz, de nem válaszolt. Mikor éppen megkérdeztem volna, mégis mire gondol, megszólalt az az idegesítő csengőhangja.

-Áh, sziaa~ -felpattant és kiviharzott a konyhába. –Aha, kilencre ott vagyunk… Persze, de időbe ott legyél, hahaha! –hallottam egy-két szófoszlányt. Jajj ne!

-Mondd, hogy nem terveztél semmit se! –mondom neki könyörgő tekintettel, amint megjelenik a nappaliban. 

-Nem terveztem semmit. –ül le a velem szemben lévő fotelba.

-Most miért hazudsz?

-Azt mondtad, mondjam hogy nem terveztem semmit, hát így is tettem. –vigyorgott mint egy idióta. Szem forgatva sóhajtoztam.

-Na nyögd ki.

-Okaaaay! Na szóval, megünnepeljük a szülcsinapcsidat! –örvendezett. –Kilencre lefoglaltuk a Black Angel-t, csak neked, csak ma estére. –erre felcsillant a szemem. A Black Angel a kedvenc helyem egész Szöulban. Az Angel a belváros kellős közepén van. Itt találkoztam először Soominnel és a bátyjával, aki lassan már négy éve életem szerelme. Miután összejöttünk, minden egyes percet együtt töltöttük és most, hogy egy távoli egyetemre jár, örülök ha hónaponta egyszer haza tud jönni. A közös lakásunk is olyan ha csak egyedül vagyok, mint egy temető. Üres. Ezért is örülök ha Soo itt van. Bár mióta ő is bepasizott, nehezebben szabadul. De most végre nem kell egyedül maradnom, mert szavaiból ítélve az egész napot velem tölti. Már amennyi még hátra van. 

-Na? Örülsz? –pillant rám hatalmas szempilláival. Hevesen bólogatni kezdek, de aztán eszembe jut, hogy ő nem lesz itt, ezért lelombozódok.  –Mi a baj? –kérdezte aggódva. Egy könnycsepp gördült le az arcomon, de a többit nem engedtem szabadjára.

-Csak…hiányzik.

-Tudom. –mosolyodott el halványan és jött oda hozzám, hogy magához öleljen. –Ha ez segít, akkor egy a vérünk. –erre mind a ketten szakadni kezdtünk és az üres ház megtelt a nevetésünk ricsajával. -Elmegyünk bulizni aztán kicsit könnyebb lesz, oké? Lehet még meg is tudlak lepni. –dugta ki a nyelvét.

-Úristen! Már megint milyen hülyeséget találtál ki? –erre csak egy idióta sejtelmes vigyort vágott. 

-Remélem tudod, hogy csak egy órád van! –kiabálja túl a víz csobogását. –Igyekezz már, vagy itt hagylak és egyedül ünnepelem a szülinapod.

-Hagyjál már, már végeztem. –zártam el a csapot.

-Ja, de még hatvanmillió dolgunk van. –nyitott be. Szemet forgatva kezdtem el szárazra törölni magam, nem zavartatva magam, hogy éppen most nyitottak rám, míg én anyaszült meztelenül vagyok.

-Nem értem mit izélsz, te már kész vagy. –egy rövid koktél ruha volt rajta, természetesen pink és egy dögös magassarkú. Meg kell hagyni, Jungkook oda lesz érte.

-Igen, de meg kell várnom téged. –bedugta a hajvasalót és a hajával kezdett babrálni.

Amíg ő magával volt elfoglalva, addig én a szekrényemhez sétáltam és előkutattam egy farmernadrágot.

-Eszedbe se jusson! –szalad ki és tépte ki a kezemből szó szerint a gatyát.

-Már ne is haragudj, de nem fogom befagyasztani a fenekem! És nincs miért kiöltöznöm.

-Már hogyne lenne? Ma lettél 19, ezt meg kell ünnepelni egy ruhával is. És van is itt neked valami. –kacsintott majd a kanapén hagyott zsákhoz sétált és előhúzott egy hatalmas ajándék dobozt. Tátott szájjal bámultam a csomagra.

-Ez mi? –nyögtem erőtlenül.

-A tesóm azt mondta, hogyha elviszlek valahova, ezt vedd fel. –átadta –Ez az ő ajándéka neked. –óvatosan tettem le az asztalra, de aztán a kíváncsiság nem hagyott nyugodni és heves mozdulatokkal feltéptem a csomagolást. Még a könnyem is kicsordult. A gyönyörű szép koktél ruhán egy szál vörös rózsa pihent, amit az orromhoz emelve mélyen szimatoltam.

-Olyan vagy mint egy kiskutya. –röhög.

-Ne rontsd már el a pillanatot. –csapok a hátára. A rózsát félrerakva kiemeltem a ruhát és magam elé tartva vártam Soo reakcióját.

-Uramisten… Ezt látnod kell magadon.

Felvettem a pántnélküli babakék ruhát, hozzá én is egy fekete magassarkút. 

Soo még azelőtt begöndörítette a hajam mielőtt láthattam volna magam a tükörben. Fél órával később teljes egészében néztem magammal szembe. Tátva maradt a szám is. Sírni támadt volna kedvem, de akkor kezdhettük volna elölről az egészet.

-Kár, hogy ezt nem látja. –fordulok Soo felé és egy szomorkás mosoly kíséretében bólintok, hogy indulhatunk.

Húsz perces séta után a Black Angel bejáratánál ácsorogtunk és vártuk a többieket, de senkit nem láttunk. Bentről már lehetett hallani a zene dübörgését.

-Tuti, hogy kilencre kellett jönni? –kérdeztem sejtelmesen, arra célozva, hogy megint szarul szervezett.

-Nem tudom. –fordított nekem hátat és a távolt kezdte kémlelni. –Menjünk akkor be, max ott megvárjuk őket. Megfagyok addig.

Nem kellett többször mondania, megindultam az ajtó felé, nyomomban a jéggé fagyott Sooval és benyitottam. Vak sötétség és néma csend. De hát az előbb még szólt a zene.

-Soo? –csengett az ürességben a hangom és ami még ijesztőbb volt, hogy unniem eltűnt. Ekkor a parti fények felkapcsolódtak és a semmiből egy hatalmas tömeget pillantottam meg, középen Soominnel. Egyszerre kezdik el énekelni a Boldog Születésnapot című dalt, én pedig számhoz kapva, takarva a hatalmas vigyoromat, boldogsággal teli szívvel hallgattam a néha hamisan csengő dalt. Az éneklés végén a disco újra életre kelt és a dal utáni csendet az ütemes ritmusok töltötték meg.

Mindenki egyesével felköszöntött, minden egyes ajándéknak örültem. Rengeteg piát és temérdek sok szex játékot kaptam, amin jókat nevettünk. Végül Soo lépett elém, ismét azzal az idióta bamba vigyorával.

-Mondd, hogy nem egy vibrátort vettél. –fogtam a fejem. Erre csak egy szeretetteljes mosolyt villantott rám és a mögötte lévő tömegre mutatott. Összevont szemöldökkel kerestem, mit kell figyelnem, mire a tömeg kettévált és ott állt Ő.

-Hyunwoo? –könnyes szemekkel néztem az ő szemeibe, amik mosolyogtak. Végre rám mosolyogtak. Hatalmas vigyorral a képemen szorítottam magamhoz legjobb barátnőmet, majd szélsebesen repültem Hyunwoo tárt karjai közé. Szorosan ölelt magához, én pedig mélyen szívtam be férfias illatát és élveztem, ahogy meleg teste az enyémhez simul.  Végre biztonságban éreztem magam és ami a legfontosabb, hogy boldognak. Ölelése ellazult, de nem engedett el, csak annyira távolodtunk el egymástól, hogy egymás szemébe tudjunk nézni. Ujjával végig simított arcomon.

-Annyira gyönyörű vagy. –puszil homlokon.

-Köszönöm. –pirulok el. Lábujjhegyre álltam és finoman megcsókoltam. A lágy puszikból heves, vad, szenvedélyes és szerelemmel dús csók lett. Olyan régen éreztem már méz édes ajkait és annyira hiányzott már. Homlokunkat összedöntve lehelte a szavakat ajkaimra.

-Boldog születésnapot Szerelmem! Nagyon szeretlek! –fülig érő mosollyal és hevesen dobogó szívvel hallgattam szavait.

-Köszönöm, hogy itt vagy. –pusziltam ajkára. 

Akkor este, megint együtt töltöttük a perceket. Sosem engedett el, mindig mellettem volt és minden mozdulata az irántam érzett szerelméről árulkodott. Boldog voltam és hálás. Hálás, mert ilyen barátom van és egy ilyen barátnőm, aki mindent megszervezett, csak azért, hogy boldog legyek.