- Miért olyan fontos, hogy milyen ruhába gyere? - hirtelen lefagytam a két szoba közötti folyosón. Mint valami japán animébe lévő hisztis liba tekintetével fordultam a hang irányába. A csendes gyilkosokat megszégyenítő léptekkel haladtam a nappali felé. Ott ült a kanapén ő, aki mindig mindenhogyan csodásan néz ki. Ha korán reggel kócosan, vagy ha egy hajnalba nyúló buliról érkezik haza, ő akkor is istenekhez hasonlóan tökéletes.
- Most mi van? Ne nézz rám ilyen szemekkel. Csak egyszerűen nem értem minek ez a nagy felhajtás.
Közvetlen előtte megálltam, a térdemen megtámaszkodva egészen a szájáig hajoltam, de nem érintettem az övéihez.
- Csak mert te mindenhogy veszettül szexi vagy, addig nekem azért rengeteget kell tennem. Hahoo! Itt a szemem azok a melleim.
- Tudod, nagyon elvonta a figyelmemet. - a szeme csillogott a vágytól, hogy megérintsen.
- Bolond vagy! - majd a kezemben lévő pólómat a fejéhez vágtam. Hangosan felnevetett. Lassan lehúzta fejéről a kék textilt és gyilkos lassúsággal maga mellé tette.
- Menekülj..
- Mi? - olyan halkan beszélt, hogy alig értettem. Ám ekkor felpattant a helyéről és egyenesen nekem indult. Rohanni kezdtem egyenesen a hálóba. Becsuktam magam mögött az ajtót és neki támaszkodtam ne tudjon bejönni, de hova is gondoltam, simán benyitott a szobába én pedig még időbe indultam el, nehogy elérje a kezem. Az ágy neki távolabbik lévő oldalához futottam. Egy a bökkenő.. Sehogy sem tudok innen menekülni. ha az ágyat megkerülöm az túl sok idő és utolér, a másik lehetőség hogy végig rohanok az ágyon de akkor egyenesen a karjaiba repülök. Bár szívesen választanám ezt, de mégsem adom meg neki ezt az örömet. Remélem arra számít hogy a hosszabbik utat választom. Egy mély levegő..és hajrá! Egy kis csellel elindultam a kerülő úton, de meg sem mozdult. Furcsálltam de nem volt időm ezzel foglalkozni, irányt változtattam és eddig sikeresen futottam az ágyon, mígnem hirtelen a semmiből előttem állt én pedig már nem tudtam megállni és szó szerint neki ugrottam. Természetesen megfogott. Sőt javítom magam, a vállára kapott és visszavitt a barack színű takaróra. Finoman lefektetett és rám mászott. Csintalan mosolyt villantott rám.
- Na most ezt visszakapod! - gonosz vigyor.. Jajj ne, csak ezt ne, ebből nem jövök ki jól.
- Várj, várj! - állítottam meg. Szeretem mikor bevadul, de most valami finom, kényeztetőre gondoltam mintsem vad szexre. - Kérlek kíméld meg a..tudod..ott lent kímélj meg. Ígérem jó kis lány leszek.
- Ez az újévi fogadalmad? - húzta fel egyik szemöldökét, amitől kezdett izzadni a tenyerem.
- Igen, vehetjük annak is.
- Ennyi nem elég!
Tudtam, hogy nem éri be ennyivel. Ennyire már ismertem.
- Mit szólnál.. - kezdtem bele a mondandómba, de hogy elérjem amit szeretnék kicsit feltüzelem előtte. Lassan felültem, ő pedig a sarkára ült. Megcsókoltam. Szenvedéllyel, tele vággyal. - ha kicsit, mondjuk.. - kibújtattam a pólójából és izmos mellkasát kezdtem simogatni, karmolgatni. Még egy csókot váltottunk. - ellazítanálak. - újabb csókot hintettem puha ajkaira. Vágyakozó, elködösült tekintettel nézett rám. Sikerült eleget tennem neki, vagyis jó úton haladok. Daehyun engedte, hogy fölé másszak, és most én irányítsak egy kicsit. Beletúrtam a hajába, a fejbőrét kezdtem cirógatni, és a haját tekergetni. Ezt nem csak ő, de én is élveztem. Összeérintettem az ajkainkat közben kezemmel végig simítottam kissé borostás arcán. Puszikkal borítottam el a nyakát, kulcscsontját, amire mindig megborzongott egy kicsit. A levegőt kezdte kicsit gyorsabban venni. Morgott mellette amitől nedvesedni kezdtem. Imádtam a férfias hangját, főleg ilyenkor. Lejjebb haladtam izmos hasán egyenesen az övéig. A puszikkal leálltam, felemelkedtem és egyenesen a szemébe néztem miközben nadrágjával bíbelődtem.
- Ne nézz így rám, megőrjítesz!
- Ugyan drágám.. - lassan lehúztam róla a nadrágját.
- Ilyenkor nagyon utállak..
- Tudom drága..tudom.. - elégedetten láttam, hogy már ágaskodott a "kicsike".. Először a kezembe vettem aztán miután elég hosszúra sikeredett a szemezést fent tartanunk, bevezettem a számba. A tetejét kényeztettem a nyelvemmel, aztán teljesen beengedtem. Körözgettem, ahogy szereti. Fel le mozgattam a fejem. Végig a szemébe néztem, tudom hogy attól teljesen elszáll az agya. Néhány perc múlva éreztem ahogy megfeszül alattam. A nyelvem mellé segítségül hívtam a kezemet és így még egy ingert kaphatott. Ezt szerette, ettől rövid idő alatt képes az orgazmusig jutni. Nem kell sok neki, hamarosan elélvez. De nem így történt. Az államnál fogva felhúzott magához egy csókra. Maga alá terített. Gyengéden de mégis vadul csókolt meg. Megemelte a hátamat és egy kézzel kikapcsolta a melltartóm. Finoman visszaengedett az ágyra. Szájával a melleimet kezdte kényeztetni. Önkénytelenül sóhajtottam a jóleső érzéstől. Nekem csupán a jelenléte is elég lenne, de ő mindig a tökéletes kielégültségemre törekedett. Lehúzta rólam a kis shortomat vele együtt a bugyimat is. Rögtön két ujját használta. Ó Istenem mennyire imádom..
- Ahh..úristen Daehyun.. méég. - sikítottam már az utolsó szót.
- Ez az cica had halljam a hangod! - kérésének eleget téve sikítottam. Ha akartam se tudtam volna csendben maradni. Már forgott velem a világ. Az számat ajkaival kényeztette, bal kezével a melleimet, míg jobb kezével lent vette el a maradék eszemet is. Annyi inger ért, hogy azt se tudtam mire figyeljek. Megmarkoltam barna fürtjeit és húzni kezdtem felfelé. Értetlen fejjel bámult rám, mint aki valami nagyon rosszat csinált.
- Mi van? - szomorú arca kicsit rosszul esett, de nem bírtam visszafogni magam. Azonnal akartam.
- Tedd már be... - néztem rá homályos tekintettel.
- Parancsára hercegnőm. - ó atyám az a mosoly.. Egyik lábát átrakta fölöttem, és egy határozott mozdulattal belém hatolt. Ő mélyen morgott és magasan sikítottam. - Ha tudnád mennyire imádlak.. - két kezével a fejem mellett támaszkodott. Válaszolni már nem volt erőm. Teljesen lefoglalt, hogy még mélyebbre tudjon jutni. Felemeltem a lábaimat, így segítve mindkettőnket a csúcsra. Még bár lökés és végem lesz. - Ahh..drágám..méégh egy kicsit.. - ahogy megszólalt, a hangja elég volt hogy az utolsó lépcsőfokra lépjek. Felkiáltottam, még lökött bennem kettőt, majd egyszerre élveztünk el.
Zihálva rogyott rám. A testünk egymáshoz tapadt az vízcseppektől. Nem bántam volna ha örökké így maradunk. - Szeretlek - szólalt meg ő előbb. Csak hümmögni tudtam, még nem nyertem vissza az erőmet. Lemászott rólam és mindkettőnket betakart. A fejemet a mellkasára húzta. Észre sem vettem hogy besötétedett.
- Mennyi idő? - kérdeztem rekedtes hangon.
- Fél 10.
- Mi? - pattantam fel hirtelen.
- Nyugi már, majd holnap kitaláljuk mit veszel fel. Nincs szükséged semmilyen ruhára hogy gyönyörű legyél. Nem kell mindenhez ruha.. - kacsintott rám csábosan.
- Ez nem vicces Daehyun. - ütöttem meg finoman a mellkasát. Nem válaszolt, csak magához húzott. Simogatni kezdett ami sikeresen megnyugtatott. Már hallottam ahogy egyenletesen veszi a levegőt, nem kell sok és elalszik.
- De még mindig nincsen ruhám!.. - erre nem felelt csak nagyot sóhajtott, és még jobban ölelt magához, nehogy eszembe jusson az este kiszállni az ágyból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése