Hopeless Love (EXO K - BaekHyun +16)

~Hello mindenki!

Sajnáljuk, hogy mostanában nem igen van friss ( sőt egyáltalán nincs..) , csak egy kicsit kevés az időnk, mert munka, munka hátán van.. de ígérjük, hogy most már próbálunk időt szakítani a folyamatos frissítésre... persze, ha valakit még érdekelünk egyáltalán :$
Na mindegy is.. remélem azért nem felejtettek el minket, és most sok szeretettel fogatjátok tőlem ezt a kis Baekis ficit ^^
Sok puszi, HyunJi :)

                                                                                                                                                                   

-Kicsim fent vagy még?
- Mmm..
- Szeretsz?
- Ahaam..
- És megígéred, hogy öröké szeretni fogsz? Még akkor is, ha valami hülyeséget csinálok?
- Megígérem, csak aludjunk már!
- Szeretlek egyetlenem és szeretni is foglak halálomig.

Reggel finom illat csapja meg az orromat, ami azonnal kelésre késztet. Lábujjhegyre pipiskedve osonok ki a konyhába, ahol egy dalolászó BaekHyun épp, feltehetően reggelit csinál. Halkan mögé settenkedem és átkaroltam hátulról, mire egy kicsit megugrik.

-Jó reggelt életem! Jól aludtál? – fordul felém és egy kisebb puszit nyom homlokomra.
- Csodásan. De mi jót csinálsz? – válla fölött mögé lesek, de elém áll, hogy még véletlenül se lássam meg munkálkodását. – Na! – boci szemeimet belefúrom tekintetébe, mire arcán az izmok ellazulnak. Érzem, hogy ezt a csatát megnyerhetem.
- Jaajjj istenem egyelek meg. – csíp bele arcomba. – De ezt csak az ágyadba láthatod. Szóval, mars vissza.
- Ajhh .. Igenis főnők. – szalutálok unottan.
- Na akkor futás. – csípőmnél fogva menet irányba fordít, és enyhén bele csíp popsimba, mire megugrok és jobbnak látom, ha visszafekszem ágyikómba.
Pár perc múlva Baeki egy mindenféle finomsággal teli pakolt tálcával lép be szobámba. Azonnal felülök, és számat nyalogatva nézek végig a gusztábbnál gusztább ételeken. Még egy rózsát is vélek felfedezni, mellette egy borítékkal, amire azonnal lecsapok, de BaekHyun megállít mondván, hogy ezt csak akkor nyithatom ki, ha végeztem a reggelimmel. Nagy nehezen, de megértem, és a borítékot ott hagyom a vörös rózsa mellet. Egy gyors puszit kapok arcomra, majd Baeki elhagyja a szobát. Hmm.. furaa.
Mikor végeztem mohon kaptam a vajszínű boríték után és azonnal feltéptem.

„Remélem ízlett a reggeli, amit készítettem Neked. Minden rajta volt a tálcán, amit szeretsz. És tudom, mit gondolsz, de nem hizlalni szeretnélek, hogy utána eladhassalak a kannibáloknak jó pénzért. Nem is értem, hogy fordulhatott meg ilyen a fejedben.:D
Na de rengeteg meglepetés vár még a mai nap. Szóval most kelj fel és maradj a sárga úton Alice, ami a szobaajtó előtt kezdődik. „

-Alice? – kérdezem magamtól. – Yah Byun Baekhyun! Adok én neked olyan Alicet.

„Ui.: nyugi, Alice nem egy volt barátnőm, akivel most összekevertelek. Tudom, hogy SooMin vagy, a szerelmem.
         Szeretlek.”

-Ahj, de hülye vagy Kim SooMin. - csapok homlokomra és azonnal eszembe jut a mese, amire valószínűleg Baeki is gondolt.
Leteszem a tálcát az éjjeliszekrényre és azonnal az ajtóhoz rohanok. Csigalassúsággal és töretlen mosollyal nyitom ki a falapot, ami mögött sárga rózsaszirmok vannak eldobálva egy kis utat formázva. Egy halk sikoly hagyja el számat és egy idióta vigyorral haladok végig a „sárga úton”, ami lassan vörös rózsaszirmokba torkollik. Csodálatos. Meglepetésemre a fürdő ajtóhoz vezetnek, ahova azonnal benyitok, tátót szájjal pásztázom körbe a helységet. 
Ez valami eszméletlen. Vörös szirmok és gyertyák mindenhol szanaszét, de még is remek összképet és harmóniát alkotva. A sarokba lévő kádban pedig hab magasodik, amelyen ugyan úgy rózsák vannak eldobálva. Egyszerűen káprázatos az egész.
- Remélem tetszik. – hallom meg mögöttem BaekHyun hangját. Lassan megfordulok, azonnal megölelem. – Életem te sírsz? – simogatja meg fejem búbját és hallom, hogy mosolyog.
- Csak meghatódtam, te lüke. – elszakadok tőle és egy csókot nyomok szájára. – Na de kihűl a víz, menjünk fürdeni. – fogom meg kezét és behúzom a fürdőbe, majd magunkra csukom az ajtót. Azonnal szerelmem édes ajkainak esek, aki csípőmet átkarolva von közelebb magához. Hasamba egy kellemesen bizsergető érzés kezd kialakulni, ami elindul egyenesen alfelem felé és ott megállapodik.
-  Hmmm.. – nyögök bele a csókba, és kezem elindul BaekHyun hasfalán lefelé.
-  Ne édes. - szakítja meg csókunkat. Ahh miért készít ki ez az ember? Szomorúan és egyben mérgesen nézek rá, mire elmosolyodik. – Még egy picit várnod kell, jó?- Nem jó!!
-  De már nem bírok várni.. - fújtatom.
-  Gyere, fürödjünk. – kacsint, és elkezd vetkőzni mire értetlenül bámulok rá. - Na? Mit állsz ott, vetkőzz!
- Nem! Én azt szeretném, hogy te vetkőztess. – fonóm össze karajaim mellem alatt.
- Kis telhetetlen. –vigyorog Baeki, majd megindul felém, egy gyengéd csókot hint ajkaimra és nem enged, nyelveink lassú táncot járnak, miközben csípőmre vezeti kezét és hátrálni kezd. Derekam a mosógépnek ütközik, amire szerelmem lassan felültet. Kezeit végig simítja felsőtestemen egészen pólóm korcáig, amit megragad és csókunkat meg szakítva óvatosan lehúzz. Szememet lehunyva, számat csücsörítve várom BaekHyun frissítő ajkait, de nem kapok belőle. Helyette nyakamon érzem meg forró párnát, amik lassan táncolnak végig bőrömön egyenesen dekoltázsomig. Nem bírom már, érzem, hogy teljesen elönt a vágy és ezzel hormonjaim is így vannak, akik már nagyon nem bírnak magukkal.
-Ahh..- kéjesen felnyögök és BaekHyun meztelen vállába mélyesztem körmeimet, amikor egy hatalmasa szívást érzek a melltartóból kidomborodó mellemre.
Kezeket érzek vállaimon, amik óvatosan letolják rólam a pántot, majd gerincemen végig zongorázva megszabadítanak melltartómtól.
- Ohh istenem, gyönyörű. –markol rá Baeki melleimre és vadul ajkaimra tapad.
- BaekHyun. - nyögöm nevét a csókba. Nagyon kívánom, rettenetesen. Lábaimmal átfonóm derekát ezzel közelebb vonva magamhoz és egy nagyobbat, de annál gyengébbet lökök csípőmmel, mire végre valahára ágyékunk összeér, ezzel mind kettőnkből egy nyögést kihozva. Nem távolodom el tőle azonnal, hanem minél lassabban és kínzóbban hullámoztatom testem, ezzel együtt fedett nőiességemet egyre erősebben nyomom merevedő tagjához. Ahh nem kéne oda az a kevés ruhaanyag.
- Ahhhh neehh - szakad el tőlem és fátyolos tekintettel mered rám. Miért kellet elszakadni, mikor ő is élvezi? Miért húzza az agyam?  –  Yah Kim SooMin! Mondtam, hogy ne most! – csíp pofimba, mire szomorúan nézek rá, de ő mit sem törődve velem lassan leemel a gépről, és lehúzza rólam a maradék ruhát, majd magáról is, és együtt beszállunk a kellemes vízbe.

- BaekHyun?- töröm meg kis idő után a csendet. Ugyanis nagyon nyomaszt valami. - Kérdezhetek?
- Csak nyugodtan. – kezei áttérnek derekamról a vállamra és most azt masszírozza.
- Miért kapom én ma ezt a sok meglepetést? Nem értem? – válasz nem érkezik, ezért folytatom. –  Évfordulónk lenne vagy valami más ünnep? Elfejtettem volna valamit? De én nem szoktam. - az utolsó mondatom inkább magamnak szólt nyugtatás képen, hogy szó sincs évfordulóról vagy ünnepről.
- Nee .. nem. Nem felejtettél el semmit. – hangjába kis félelmet érzek.
- Akkor? - fordulok felé?
- Csak .. - lesüti szemét - meg akartalak lepni ,mert szeretlek, és mostanában nagyon elhanyagollak a sok munka miatt . – mondandója közben egyszer se néz szemembe. Eléggé furcsa a viselkedése, de egyben olyan édes is. Legszívesebben most azonnal bezárnám a szívembe, hogy mindig közel legyen hozzám és soha senki más nem kaparintsa meg. Na jó ez kicsit önző volt, de na..
- Köszönöm. – emeltem fel fejét állánál fogva, és egy szerelmes csókba hívtam ajkait.
Megint fellobbant bennem, az a kellemes bizsergető érzés. Yaa Kim SooMin! Miért vagy te ennyire kanos, hogy egy csóktól már beindulsz?
- Oppa? – szakadtam el húsos ajkaitól és mámortól túlfűtött, ködös tekintettel néztem rá. Tudtam, hogy gyengéje, ha valaki Oppának szólítja.
Kezemmel lassan végig szántottam enyhén kidolgozott hasfalán egészen férfiasságáig. Baekhyun kicsit megrándult és már kezemért kapott volna. – Oppa miért hagyod, hogy szenvedjek? Pedig látod, hogy nagyon kívánlak és Oppa is engem. Miért nem okozhatok jót Oppának, hm? – nagyot nyelt. – Egész nap Oppa kényeztetését élvezhettem, de most én akarom Oppat kényeztetni. – csücsörítem. Sakk matt. Látom, ahogy ellazul, gyorsan összenyomom ajkainkat még mielőtt meggondolná magát és kezébe veszem hímtagját. Lassan húzogatom kezeim rajta, Baeki jóleső, mély morgásokkal fejezi ki tetszését, mire felbátorodva kicsit gyorsítok a tempón.
Elértem! Bevadult.
Kezei azonnal megtalálják melleim és keményen markolja azokat, majd egyik kezét szabaddá téve, lejjebb vándorol és szeméremdombomat masszírozza, egyre keményebben. Egy halk sikoly szökik ki számon és kezemmel még gyorsabb ütemet diktálok BaekHyun farkára.
-  Úristen SooMin. –nyög fel és hirtelen belém süllyeszti két ujját.
-  Áhhhhhh – hirtelen jött érzéstől elengedem már keményen álló tagját és vállába kapaszkodva nyögdécselek. Igen! Csípőmet még jobban nyomni kezdem, hogy ujjai mélyebbre tudjanak süllyedni, majd ritmusát felvéve mozgatom csípőm.
-  Baekkhhhyuunaahh ,haa ehhzt ígyhh folyhhtatod énnh…
- Pszt! – hallgattat el, majd ujjait kihúzva ölébe kap és meg se áll velem a hálóig.

Egyedül ültél a nappaliba egy borítékot szorongatva kezedbe és az órát bámultad. Idegesen doboltál a combodon, de a mosolyt nem tudtad lehervasztani arcodról. Miután BaekHyun elvitt ebédelni a kedvenc helyedre, sajnálattal közölte haza kell mennie. De előtte át nyújtott egy borítékot, amit csak akkor nyithatok ki, ha az óra fél 7-et üt, addig meg már csak egy perc. Szemeim már kiszáradtak, annyit bámultam az órát és nagy nehezen, de az az egy perc is eltelt és én azonnal feltéptem a csak BaekHyun által érintett papírt.

„Drága egyetlen szerelmem.
Bevallom hazudtam, mert nem haza mentem, hanem egy stúdióba. Ugyanis ma egy híres műsorba fogok részt venni, ami háromnegyed 7-kor kezdődik. Örülnék, ha bekapcsolnád a tv-t és megnéznéd, mert egy fontos bejelenteni valóm lesz az adás alatt, ami rád is vonatkozik és teljesen megváltoztathatja a jövődet.
A könyvespolcon, ahol tartód a CD-ket, találsz még egy borítékot és egy hangfelvételt is. Azt szeretném, ha a műsör után először a levelet olvasnád el, majd csak utána hallgasd meg a felvételt.
          Nagyon szeretlek egyetlenem.

Ui.: örökre.”

Ez érdekes. Vajon mi lehet az a bejelenteni való, ami megváltoztathatja az életem?
Egy mosoly terült el arcomon. BaekHyun bizonyára be akarja jelenteni, hogy már lassan másfél éve barátnője van, aki én vagyok. Biztos, hogy ez lesz!
Azonnal a kapcsoló után nyúltam és keresgélni kezdtem, hogy vajon milyen műsör is lehet, ugyanis azt nem közölte. Egyszer csak a sok csatorna között megláttam BaekHyun mosolygós arcát.
Ohh istenem. Milyen helyes. És az én barátom, az én szerelmem.

- Üdvözlünk mindenkit! Mai vendégünk: a mindenki által annyira imádott és ismert Exo K, oszlopos, aranyhangú tagja, Byun BaekHyun.
- Üdvözlök mindenkit BaekHyun vagyok. – integetett aranyosan és elkezdődőt a beszélgetés.

 Átlagos dolgokról kezdték a beszélgetést és inkább a közelgő Exo albumra tértek ki, amiből én már Baekitől hallottam élőbe egy kis részletet. Nyuhuhuu*_*

- És mi a helyzet a magánéletedben? Gondolom, ennyi munka mellet nincs időd a párkapcsolatra. – felegyenesedtem és közelebb hajoltam a tv-hez.
Most mindenki megtudja!
BaekHyun hallgatott és hirtelen mintha szája lefelé görbült volna, de rendezte vonásait és egy mosolyt erőltetett magára. Mit jelentsen ez?
- Ami azt illeti. – vakarta meg tarkóját - Most jelenleg boldog párkapcsolatban élek másfél éve. – mosolygott. Akkor az előbbi biztos, hogy az idegesség miatt volt. - Fújtattam.
- Ohh és ki az a szerencsés mesélj róla. - hajolt közelebb izgatottan a műsorvezető BaekHyunhoz.
Baeki vett egy mély levegőt, majd kifújta és szemével azonnal az őt vevő kamerát kereste, hogy abba mondja monológját.
- Nagyon szép és aranyos. Gyönyörűen mosolyog, és amikor nevet a szívem kihagy egy ütemet. Teljesen beleszerettem már első látásra. Imádom, úgy ahogy van. – a kis beszéd alatt a hangvétele, olyan szomorkás, de még is boldog volt. Megrémiszt, de biztos csak a rajongók véleménye miatt ilyen.
- UHHH!! És ki az a szerencsés? Elárulod? –kérdezte kíváncsian az MC.
- Öhhhh..
Megijedt! Láttam rajta, hogy fél és szomorú. Rossz előérzetem van.
– A nevee.. Kim.. – mindenki előre hajol és csak BaekHyunra mered.
Elhittem. Én naiv elhittem. Már leeshetett volna a mai nap reggelén. Képkockák ugrottak be a mai nap boldog pillanataival. Hát perszee..
Egy könnycsepp gördült le szemem sarkából és megszűnt körülöttem minden. Csak BaekHyun szájának mozgását láttam. Ami most nem az én nevemet formálta.

Minden ablak nyitva. A nyári éjszaka ellenére tombol a vihar. A hideg szél tornádóként csap át a lakáson mindent felborítva. Az összetépet papírok és párna maradványok kisebb hurrikánt alkotva söpörnek végig a padlón. Egy két kisebb anyag és papírdarab megakad egy-egy porcelán és üvegszilánk maradványba a többi meg szabadon száll ki az ablakon, ahogy az élet is kiszállt mikor elmentél, de magad után hagytál valamit, egy roncsot, aki most egy sarokba görnyedve, maga elé bámul. Nem érdekli, hogy hideg van, nem érdekli, hogy több üvegdarab is bele fúródott talpába, nem érdekli, hogy a széttépet párnák cérnái felsértették a bőrt a kezén. Nem érdekli! Semmi, nem érdekli. Igen! Ez vagyok én. Egy naiv, idióta lány, aki az utolsó két dolgot szorongatja a kezébe, ami még hozzád köt. A boríték és a CD, a számomra még titkos hangfelvétellel.
Még szipogok kettőt, majd felnyitom a papírkészítményt.

„Kedves SooMin!

Most már tudod miért tettem a mai napot. Sajnálom, hogy kegyetlenül hazudtam, de gyáva voltam/vagyok. Nem mertem eléd állni és elmondani az igazat, de most megteszem.
Mint már a tv-be is hallottad kapcsolatban élek. De nem veled. Ez fájdalmat okozz. Tudom, nem hiszed el, de nagyon rossz. Az igazat megvallva nem árulhatok el mást, mert a munka az munka. De én betartom, amit ígértem és tényleg öröké szeretni foglak, halálomig.
Kérlek, ne csinálj semmi hülyeséget! Bár tudom, hogy már késő. Most legszívesebben agyon verném magam, amiért miattam szenvedsz, de figyelj rám SooMin.
Be kell vallanom, hogy én nagyon boldog voltam melletted, de te soha se lehettél volna az hosszú távon mellettem, és erre megint választ ad a munka. Soha nem élhettünk volna nyugodt életet. Nem mehetünk volna, ki az utcára csak úgy feltűnés nélkül. Ha később gyermekáldáson gondolkoztunk volna, se tudtuk volna őket rendesen felnevelni. Sőt én már le is mondtam arról, hogy valaha gyermekeim lesznek. Na, látod!
Sokszor kívántam már azt, hogy bárcsak olyan normális lennék, mint minden más átlagos ember, de sajnos én ezt feladtam az álmomért, ami az énekelés. Most te is kövesd és váltsd valóra az álmod. Állj talpra és éld az életed boldogan.
Nem tudom, mit írhatnék még, mert amit érzek, azt sajnos nem tudom leírni.
Szeretlek SooMin.

Ui.: A felvételt legalább egyszer hallgasd végig és ne dobd ki rögtön kérlek.

                    Byun BaekHyun. ”

A sós könnyek marták arcom. Pedig megfogattam, hogy többet nem sírok.
Megértem BaekHyunt! Ő ezt választotta és sajnos ez áldozattal jár. Tudom, hogy nem önként és dalolva ment bele ebbe az egészbe, ő csak meg akart felelni.
Elmosolyodom. Szeret még mindig, fútt át az agyamon. Lassan felállok és nagy fájdalmak közepette, ami a talpamból jön a szilánkok miatt, a hifihez megyek és berakom a CD-t, amiben azonnal BaekHyun mosolygós hangja szólal meg.
- Édes drága és egyetlen SooMinom. Fogad sok szeretettel ezt a kis ajándékot! Szeretlek.
Felcsendül az első dallam, ami egy zongorából jön, majd még egy, és meg hallom a hangot, az ő hangját.
Szívem nagyot dobban!
- Aj, hogy mennyi meglepetést tud okozni még így is! – húzom fájdalmas fél mosolyra szám.
- De én is tudtam volna neki egyet. – lassan és gyengéden simítok végig pocakomon. 

HJ~